Szünidei találkozó

Kamilla és Vince olyan óvodába jár, ahol vegyes csoportban vannak a gyerekek. Ennek egyik nagy előnye az, hogy pontosan ismerik egymás barátait. Így esett, hogy mindkettejük csoporttársát meghívtuk a Csobánc-hegyre tegnap. A napot egy meleg kakaó elfogyasztásával zárták a kályha padkán, majd aludni tértek. Altatódalra aznap nem volt szükség... Jó éjt. Pszt!

És boldog új évet mindenkinek!

Boldog karácsonyt kívánok !

Ezzel a kis szöszke waldorf babámmal kívánok mindekinek boldog ünnepeket. Remélem kis gazdája örült nemcsak a babának, hanem a csomagban küldött meglepetésnek is.

Hazavárlak...

Ez a waldorf tündérke még ősszel készült. Rénszarvast kötöttem a pulóverjére, készülve a hideg napokra.

A waldorf baba készítés

Szintén kedvencem ez a kis huncut waldorf baba is! Ilyet kénytelen voltam magunknak is készíteni, mert annyira megtetszett.

Sajnos a neten nem találtam a waldorf típusú rongybabák készítéséről használható szabásmintát. Ami a kezem ügyébe akadt az aránytalan volt, ezért lassan apró változtatásokkal alakult ki a mostani formájuk. Az első babák 20 cm-esek voltak, majd 30 cm-t
készítettem sokat. Azt hiszem megmaradok a 30 cm-es babáknál, bár már 40 cm-es is készült, de valahogy a 30 cm-es amolyan se túl nagy, se túl kicsi.
Nem értettem miért ennyire titkoltak ezek a szabásminták, de a rengeteg próbálkozás után már értem. Illetve az előző megjegyzésben írtak miatt sem olyan könnyű leírni és elmondani másoknak tapasztalatainkat, hiszen sajna felhasználják olyanok, akik nem saját célra szeretnének babákat készíteni, hanem értékesítésre.
Szeretném azonban, ha írnának azok, akik szívesen nekiállnának saját gyermekeiknek waldorf babát készíteni. Szeretnék segíteni amiben csak tudok, hiszen nincs annál kedvesebb és szívmelengetőbb érzés ha gyermekeink a mi általunk készített ajándéknak örülnek.
Babáimra jellemző, hogy a múlt század eleji stílust idéző ruhákban próbálom őket bújtatni. Legalábbis egy picit ezt az időszakot szeretném feleleveníteni általuk.
Kizárólag természetes anyagokat használok készítésükhöz és finom puha gyapjú fonalakat választok hajnak is.
Később részletes leírást szeretnék készíteni a waldorf babák készítésének menetéről. Írhattok kérdéseket megjegyzésként is, vagy az eszterlanc@freemail.hu címre, amiben tudok segítek.

Waldorf babáim

A Meska-ra rendszeresen felteszem éppen elkészült babáimat, valamint megnézhetitek a már gazdára talált babáimat is.

Meska: egyedi kézműves tárgyak, ajándékok

Eszterlanc8.meska.hu

Sajnos szembesülnöm kellett azzal is, amit már más blogokon olvastam... Vannak olyan készítők, akik nem fárasztják magukat azzal, hogy kialakítsák saját stílusú termékeiket, hanem egyszerűen lemásolják a másét. Az, hogy szomorú vagyok emiatt enyhe kifejezés lenne, a düh közelebb áll ehhez az érzéshez. Nem hiszem, hogy más szellemi termékét és munkáját - mely törekszik az egyedire - tönkre kell tenni azzal, hogy lemásolják. Amikor kötött sapkákat és kötött ruhákat készítek, nem szeretem viszontlátni egy hét múlva mások oldalain és boltjaiban.
Remélem az ilyen másolók egyszer csak kikopnak majd az egyedi és kreatív készítők közül...

Újra itt

Jelenleg ő az egyik kedvenc waldorf babám

A júniusi lassítás azért nem sikerült ilyen tökéletesre...
Jött a nyár, s ráadásul munkahelyemen is hajtás van ilyenkor. Mire feleszméltem már ősz lett, s kezdődött az óvoda csemetéimnek.
Kezdtünk volna beburkolózni a már fűtött házacskánkba, mikor megtörtént városunkban az iszap katasztrófa. Igen a munkám miatt sajna Devecser városában laktunk közel két évig, míg meg nem történt a katasztrófa.

Jelenleg a Csobánc - hegyen élünk kicsi családommal. Imádom ezt a helyet! Egyedül vagyunk a hegyoldalban, néha szőlészkedők ugyan járnak erre, de a hegy mégis a miénk!
Legalábbis mi így tudjuk érezni, és ez nagyon jó.


Manócska waldorf babám. Bodza lett a neve, s nagyon várja, hogy megszülessen kis gazdája decemberben.


Minden reggel óvodába menet az őzikéket köszöntjük mikor megyünk le a hegyről. ( Pont egy öreg lucernás mellett visz az utunk, és hát az őzikék nagyon szeretik a lucernát. Ez sokat segít abban, hogy összetalálkozzunk velük:))
Mikor visszatértünk ide a Csobáncra kézimunkázással próbáltam elterelni a figyelmemet mindennapi bejárásunkról, felborult életünkről. Majd annyira belefeledkeztem a kézimunkába, hogy ma már nem tudom a mindennapjaimat elképzelni nélküle.
Ez a kézimunka pedig a waldorf baba varrás lett leányzóm nagy örömére. Családom minden tagja bátorított, hogy ezeket a babákat és ötleteket meg kell mutatni másoknak is, hátha szeretnének hasonló babákat más kislányok és kislányos anyukák is. Így kerültem a Meska oldalára, és nagyon örülök annak, hogy örömet tudok szerezni azoknak, akik esetleg elképzelték magukban milyen babát szeretnének és ez hasonlít egy picikét azokhoz a babácskákhoz amit készítek.
Köszönöm mindnyájatoknak a lelkesedést, ami nélkül alkotni nem lehetne!

Lazítunk

Ma kirándultunk, a gyerekek lovaskocsiztak és együtt voltunk hárman egész nap. A képek itthon készültek a kertben, de nem azért mászott két csiga is a lányomra, mert elült volna a fenekén. Komoly munka volt rávenni őket erre a mutatványra. Mármint a csigákat. Pedig néha jó lenne két nyugodt gyerek. Bár inkább ilyen kurjongatós család legyünk, hisz a párom és én sem vagyunk olyan "tedd ki, hadd hűljön" típusok. De két kép erejéig azért elábrándoztam.
Ez a csiga imádat nekem még az épp elfogadható határát súrolja, de arról sikerült lebeszélnem a kisasszonyt, hogy szobai csigákat csináljon belőlük.

Mánia?

Nevezzük inkább véletlennek. Hétvégén módom nyílt kipróbálni a Tiffany technikát barátainkkal. Én az abszolút amatőr üvegcsiszoló voltam, barátosném párja pedig a tapasztalt, próbálkozni engedő oktató. Zoli nincs igazad abban, hogy nem lennél jó tanító! Tudom, hogy keresztbe álltak a szemeid a darabok száma miatt, de néha muszáj magasra tenni egy kicsit a lécet, hiszen olyan jó megugrani. S lám gyönyörű lett. Még a párom kezdeti idegenkedése is elmúlt a végeredmény láttán. Ja, és köszönöm Zoli!
Kívülről nézve.

Belülről nézve csodásak afények.

Találtam

egy rokonlelket. Gyönyörű kézimunkákat készít fákról. Szeránál bukkantam rá erre az oldalra.

Csak úgy,

szeretettel.
Kis vándorlegényemnek készült ez a szütyő. Nagyon megtetszett a csavarban végződő vállpánt. Imádom a csavart mintát, csigavonalat. Erre külön büszke vagyok, mert ez a megoldás akkor jutott eszembe, amikor a pánt rögzítéséhez értem. Azt hiszem ezt a pánt rögzítési módot fogom ezentúl használni, mert nagyon én vagyok.

Kabóca

Ébredés után. A téli kesztyű is az alvás tartozéka volt.

Hadüzenet

Nem tudom más anyukák mikor találkoznak a "Barbie problémával", vagy találkoznak-e egyáltalán. Hát minket már megcsapott a szele, sajna. Mindez az óvodában kezdődött.
Pedig emlékszem pár évvel ezelőtt minimum bolondnak néztem azt aki nekem arról mesél, hogyan fogom megvenni az első ilyen förmedvényt. Elmesélni nem szeretném az első póni és Barbie vásárlás történetét, elég annyi, hogy túl vagyok már a lelki traumán.
Gondolkodtam, gondolkodtam az ügyön, és arra jutottam, hiába mondom el a véleményemet róla, olyan mint a falra hányt borsó. Tehát trükkösen kell megoldani.
A terv a következő: Mindig próbálom érdekesebbé tenni a többi klasszikus babát a leányzó számára. Így esett, hogy csak ezek a babák kapnak általam készített új ruhákat, és ha együtt babázunk, én mindig ezek közül választok magamnak egy szimpatikusat. A terv annyiban bevált, hogy csak egyedül babázik a Barbikkal elsőszülöttem, és kezdi értékelni a többi normális babát is újra.
Kedvenc babám (mármint "Anyuci kedvenc babája") Rézi, akit Nyerges Ágitól vásároltunk. Ő látható az egyik képen. Remélem az is jól látszik, hogy Kamillának és Rézinek azonos felsőt igyekeztem varrni. Remélem a képeken is látszik mekkora meló,ha az ember lánya egyszer elgyengült,és most kampányolhat a többi baba érdekében. De be kell valljam, imádok ilyeneket csinálni mostanság.

Első nekifutás

Nem telik el nap (sajna csak hétvégén), hogy ne próbálkoznék valami kreatív dologgal. Hát íme életem első terítője. Szerintetek milyen lett? Nem titkolom, kacérkodom a gondolattal, hogy felteszem néhány kreálmányomat a Meskára. Szeretnék előtte azonban néhány objektív véleményt tőletek.

"Eső előtt, eső után..."

Itt még áhítoztunk az eső után. Egy hét özönvízszerű esőzés után szinte hihetetlennek tűnik.

Borostyán

Az ártatlan kis borostyán ilyen erős növénnyé tud nőni. Amikor azt szokták mondani, hogy megfojtja a fát én nem gondolkodtam rajta hogyan. Ekkora borostyán törzset fára csavarodni még nem láttam. Gondoltam közkinccsé teszem ezeket a meghökkentő képeket.

Lassan járj...

Erdőben jártam ma. Ritkán jutok ilyen helyre mostanában. Pedig itt még a percek is hosszabbnak tűnnek, és az ember végre látja önmagában azokat a dolgokat is amiket a hétköznapok egy picit homályossá tesznek. Különben szerintem a blog írása is ilyen "lassító".

Buborékokon túl

Egy este arról beszéltünk Kamillával, hogy majd egyszer ők is nagyok lesznek. Ő erre azt mondta, hogy a Vince ha már nagy lesz, elfelejti majd milyen jó volt buborékokat fújni. Mit mondjak, érzékenyen érintett ennek a kijelentésnek a természetessége, egyszerűsége. Brrrr.
Édes pici Vincém, sose felejtsd el!

Sebek a kertben

A második képen diófánk egyik ága látható, melyre az előző tulajdonos szárítókötelet kötött. Mi már csak a kötél csonkját vettük észre, ami teljesen belevágott a fába ahogy az évről évre vastagodott.
Az első képen egy bodza törzse van belenőve a kerítésbe.
Mindkettő egy kicsit csodálatot kelt bennem a növények iránt, és el is képeszt az ilyen fokú alkalmazkodás.
Most eszembe jutott egy rég elfelejtett emlék: Nyaranta nagyszülőknél voltunk, akiknek minden évben voltak tyúkjaik. Sajnálatos módon minden unoka(4)szeretett volna egyet magáénak tudni, de a tyúkok túl egyformák voltak. Kitaláltuk, hogy meggyűrűzzük őket, s így mindenki megismeri a sajátját.
Késő ősz volt már, amikor nagyapám mesélte, milyen nehezen jött rá arra, miért sántít némelyik jószága. Mindenkinek saját fantáziájára bízom a fás képek után azt, hogy milyen is lehetett.
Mentségemre legyen mondva, hogy barátosnémtól hallottam én már olyat is(szintén gyerekkori!), hogy a már élettelen tyúkot a víz alá kell tenni a pincében, ha a kutyánk sajnálatos módon megszorongatta. A pince csak a sumákolás miatt fontos, hogy mentsük a kutyát. A tyúk meg ugye úgyis a szomszédé volt, de hátha jót tesz neki a kezelés...
Mondanom sem kell ugye, hogy mindketten szeretjük az állatokat!

Életem első nadrágját sikerült elkészítenem a hétvégén. Nem aratott akkora sikert mint a szintén most készült drót ékszerek(képek majd később), de azért hétfőn ez lesz az óvodába menős gatyusz. Végül is ez is elismerés. Szabásminta hiányában egy régi nadrág alapján próbáltam elkészíteni. Egy kicsit lezserebbre szerettem volna, így elöl túl "sok lett". Gyorsan szűkebbre varrtam, csaltam, merthogy csináltam egy slicc-szerű részt a felesleges anyagból. Nincs valakinek tippje, hogy hol lehet találni aranyos gyerekruha szabásmintákat?

Együtt dolgoznak

Teljes egyetértésben folyik a munka. Ritka alkalom...

Hétköznapok

Kedvenc zöldségeimet grilleztem ma. Padlizsánt és paradicsomot kakukkfűvel. Talán ez az egyetlen zöldség, amit a gyerekek is szeretnek.
Lehet, hogy azért, mert én is megadom a módját az elfogyasztásának. Lehet válogatni a tálból hol pirítottabb, hol pedig szinte kenhető falatokat. Rápakolom a kenyérre, és már kész is. Egyetlen hibája csak annyi, hogy nem bír minket követni a pirítós sütő.





Készül a mediterrán kertecském. Párom vágott szegélyként akác ágakat. Szerinte már jó így, szerintem még elbírna egy ágat magasításként, hogy vízszintes legyen a kert. Nem tudom kettőnk közül ki törekszik inkább az energiaminimumra... Bár tény, hogy nem nekem kell fűrészelni, a sóder hordása viszont az én feladatom lesz.

Álmaim háza

Irinyó, pirinyó kedves házikó kedvenc helyemen a Tapolcai-medencében. Ez az a ház amin soha nem szeretném látni az ELADÓ feliratot, mert fájna, hogy meg lehetne venni, de nincs módunk.
Maradjon csak mostani gazdájáé, és így lehet sóhajtozni, hogy "de jó lenne, ha eladó lenne"...

Anyák napjára

Édes, kedves anyukám,
ölelj engem, vigyázz rám
fogd erősen a kezem,
és én soha el nem engedem.
Anyák napján jó anyám,
téged köszönt kicsi szám.
Kék nefelejcs, tulipán
legyél boldog anyukám.



Anyák napjára szeretettel gyűjtve: (Két bot, két kő(de vulkanikus!), egy halott cserebogár(már a felfedezésekor is halott volt) és az elmaradhatatlan virág(szegletes lednek). Köszönöm Gyöngyöcskéim.

Benn a bárány, kinn a farkas

Két éve kaptuk 5 éves korában házörzőnket. A tenyésztő elajándékozta, mert nem lettek kiskutyái. A gyerekek 2 hétig nem mentek ki az udvarra játszani...
Pedig nála bárgyúbb kutyát nehéz lenne találni. Igazából ő - a párom szerint - minimum egy elvarázsolt királylány. Már a gyerekek is megismerték, és csak akkor rikoltoznak, ha nyálas képét akarja odadugni hozzájuk egy kis összebújásra. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy pörköltes a szája. Pedig csak szaftos...

Birs virágzás

A cinege sóhaj lehet olyan...

mint amikor a kezükkel a kezemet fogják.
Vasárnap készült a házikók közül Vince fiamé, ma pedig Kamilla lányomnak is készült egy lányosabb változat. Valahogy a lányosabb dolgok hamarabb kipattannak a fejemből, és örültem ennek a fiús házikónak nagyon.
Majd a kis "banya" megrebegtette a szempilláit, és szó nélkül pótoltam a lemaradást házikó ügyben. Csendesen jegyzem meg, hogy Vince lemaradása a kreatív ajándékok terén megint nem csökkent. Az vigasztal, hogy ő nem törekszik arra annyira, hogy tárgyakat birtokoljon. Ő egyszerűen örül az apróságoknak.
Nem tudom, hogy ha lányaim lennének akkor is hasonló lenne- e a helyzet, vagy ez olyan fiús dolog.
Az anyukák ugyebár csak kislány fejjel tudnak gondolkodni(legalábbis az övék), az apukák pedig(legalábbis az övék) gyorsan tudnak felejteni, így aztán maradnak a tippek...

Kreálmányaim készítéséhez kedves blogok látogatásakor kaptam kedvet és ihletet. Sajnos elfelejtettem, hogy hol, de ígérem a jövőben rutinosabb leszek és megjegyzem a blogok nevét(még az is lehet, hogy ide tudom majd applikálni a címét).
Mindenesetre köszönöm az ötletet!

Miért éppen fa?

Imádom a fákat.
Nem tudom honnan van ez a vonzalom...
Szeretem mikor egyedül állnak a mezőn, árnyékot adva az arra járónak. Jó elgondolkodni azon, kik pihenhettek tegnap vagy évekkel ezelőtt alattuk. Ugyanilyen vonzódást érzek a régi bútorok iránt is. Mikor szétszedem, újítom őket és előkerül egy darabka szövet valamelyik résből, szeretek találgatni kié lehetett mielőtt rongy darabkaként felhasználták. Így egy picit talán általunk, érintéseink által tovább élnek. Azt is szoktam mondani, hogy mesélnek a tárgyak, fák. Irtó jó játék, hiszen meséket, történeteket lehet így kitalálni.

Ez a fa tavaly költözött hozzánk markológép és traktor segítségével. Már akkor is ekkora volt, de ha egyszer szép a virágzó birs...



Ez pedig az én dédelgetett kedves képem, amit már évek óta őrzök. Lehet, hogy a fák néha továbbállnak?

Hazaértünk.

Nehéz megmagyarázni az ember gyerekeinek, hogy a tavaszi hérics védett növény ha szőnyegszerű borításban látja a mezőn..

Szombaton találtuk de meglógott ez a szemérmes katica. Vasárnap újra megtaláltuk, és bármennyire szégyenlős is volt lefényképeztük (kb 15 percig fárasztottuk mire megállt és modellt állt. Merthogy PÖTTYTELEN!!

Végre megint nem kell gyalogolnom...