Benn a bárány, kinn a farkas

Két éve kaptuk 5 éves korában házörzőnket. A tenyésztő elajándékozta, mert nem lettek kiskutyái. A gyerekek 2 hétig nem mentek ki az udvarra játszani...
Pedig nála bárgyúbb kutyát nehéz lenne találni. Igazából ő - a párom szerint - minimum egy elvarázsolt királylány. Már a gyerekek is megismerték, és csak akkor rikoltoznak, ha nyálas képét akarja odadugni hozzájuk egy kis összebújásra. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy pörköltes a szája. Pedig csak szaftos...

Birs virágzás

A cinege sóhaj lehet olyan...

mint amikor a kezükkel a kezemet fogják.
Vasárnap készült a házikók közül Vince fiamé, ma pedig Kamilla lányomnak is készült egy lányosabb változat. Valahogy a lányosabb dolgok hamarabb kipattannak a fejemből, és örültem ennek a fiús házikónak nagyon.
Majd a kis "banya" megrebegtette a szempilláit, és szó nélkül pótoltam a lemaradást házikó ügyben. Csendesen jegyzem meg, hogy Vince lemaradása a kreatív ajándékok terén megint nem csökkent. Az vigasztal, hogy ő nem törekszik arra annyira, hogy tárgyakat birtokoljon. Ő egyszerűen örül az apróságoknak.
Nem tudom, hogy ha lányaim lennének akkor is hasonló lenne- e a helyzet, vagy ez olyan fiús dolog.
Az anyukák ugyebár csak kislány fejjel tudnak gondolkodni(legalábbis az övék), az apukák pedig(legalábbis az övék) gyorsan tudnak felejteni, így aztán maradnak a tippek...

Kreálmányaim készítéséhez kedves blogok látogatásakor kaptam kedvet és ihletet. Sajnos elfelejtettem, hogy hol, de ígérem a jövőben rutinosabb leszek és megjegyzem a blogok nevét(még az is lehet, hogy ide tudom majd applikálni a címét).
Mindenesetre köszönöm az ötletet!

Miért éppen fa?

Imádom a fákat.
Nem tudom honnan van ez a vonzalom...
Szeretem mikor egyedül állnak a mezőn, árnyékot adva az arra járónak. Jó elgondolkodni azon, kik pihenhettek tegnap vagy évekkel ezelőtt alattuk. Ugyanilyen vonzódást érzek a régi bútorok iránt is. Mikor szétszedem, újítom őket és előkerül egy darabka szövet valamelyik résből, szeretek találgatni kié lehetett mielőtt rongy darabkaként felhasználták. Így egy picit talán általunk, érintéseink által tovább élnek. Azt is szoktam mondani, hogy mesélnek a tárgyak, fák. Irtó jó játék, hiszen meséket, történeteket lehet így kitalálni.

Ez a fa tavaly költözött hozzánk markológép és traktor segítségével. Már akkor is ekkora volt, de ha egyszer szép a virágzó birs...



Ez pedig az én dédelgetett kedves képem, amit már évek óta őrzök. Lehet, hogy a fák néha továbbállnak?

Hazaértünk.

Nehéz megmagyarázni az ember gyerekeinek, hogy a tavaszi hérics védett növény ha szőnyegszerű borításban látja a mezőn..

Szombaton találtuk de meglógott ez a szemérmes katica. Vasárnap újra megtaláltuk, és bármennyire szégyenlős is volt lefényképeztük (kb 15 percig fárasztottuk mire megállt és modellt állt. Merthogy PÖTTYTELEN!!

Végre megint nem kell gyalogolnom...

Lovas van (kettő is), kikötőszár van. De hol a ló?

Ő is a családhoz tartozik.

Virágzó cseresznye fák (borús háttérrel még szebb...)

Vince fiam

Rengeteg blogot olvasgattam az elmúlt fél évben. Bennem is érlelődött már, hogy legyen sajátom, hiszen sokszor találkoztam olyan írásokkal, képekkel amelyeket nagyon a sajátomnak éreztem. Bevallom az elmúlt két napban már nagyon készültem erre a lépésre, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban megélem a perceket, pillanatokat. De nem megtörténtükkor, hanem valahogy feleleveníthetőbb változatban raktározódnak el, és kevésbé érezni azt, hogy mint a homok, kiperegnének az ujjaim között az apró pici események. Remélem a képeket sikerül feltenni, és érezhető is lesz amiről írtam.