Lazítunk

Ma kirándultunk, a gyerekek lovaskocsiztak és együtt voltunk hárman egész nap. A képek itthon készültek a kertben, de nem azért mászott két csiga is a lányomra, mert elült volna a fenekén. Komoly munka volt rávenni őket erre a mutatványra. Mármint a csigákat. Pedig néha jó lenne két nyugodt gyerek. Bár inkább ilyen kurjongatós család legyünk, hisz a párom és én sem vagyunk olyan "tedd ki, hadd hűljön" típusok. De két kép erejéig azért elábrándoztam.
Ez a csiga imádat nekem még az épp elfogadható határát súrolja, de arról sikerült lebeszélnem a kisasszonyt, hogy szobai csigákat csináljon belőlük.

Mánia?

Nevezzük inkább véletlennek. Hétvégén módom nyílt kipróbálni a Tiffany technikát barátainkkal. Én az abszolút amatőr üvegcsiszoló voltam, barátosném párja pedig a tapasztalt, próbálkozni engedő oktató. Zoli nincs igazad abban, hogy nem lennél jó tanító! Tudom, hogy keresztbe álltak a szemeid a darabok száma miatt, de néha muszáj magasra tenni egy kicsit a lécet, hiszen olyan jó megugrani. S lám gyönyörű lett. Még a párom kezdeti idegenkedése is elmúlt a végeredmény láttán. Ja, és köszönöm Zoli!
Kívülről nézve.

Belülről nézve csodásak afények.