2011. január 15., szombat

Ostoros rétes

Bár semmi köze a réteshez (hacsak nem az, hogy fel kell tekerni). Kelt tészta megkenve margarin, cukor és kakaó keverékével. Sajnos még nem sikerült úgy elkészíteni, hogy ne jöjjön ki a töltelék, de azért látványnak így sem rossz. Egyszer megpróbálom olajos magvakkal is, mert az nem tud kifolyni. (Hacsak nem a margarin)

Totipotens állapot

Amikor még minden lehet belőle.
Ezt a gyönyörű fonalat rendeltem magamnak mert beleszerettem. Azt még nem tudom mi lesz belőle, de elő-előveszem, nézegetem, elmélkedem mire kéne felhasználni. Ez a terv szövögetés is olyan jó. Ez a "nem döntöttem még el" állapot. Ha így folytatom, megvárja a következő telet is. Igaz, hogy csak egy gombolyagot engedélyeztem belőle magamnak, ami eléggé leszűkíti a felhasználását. Valószínű babaruha lesz. De mivel elég drága volt, ezért különleges esetekre tartogatom...

2011. január 14., péntek

Este

És ilyen a Szent György-hegy este. Nem kellett házak között keresnem a látványt, mert nincsenek. Imádom ezt a hegyet. Azért nem oda költöztünk, mert akkor nem látnánk. Így maradt a Csobánc ezzel a panorámával. Lehet egy picit irigykedni!

2011. január 13., csütörtök

Haza házunk

Szent György-hegy

Amikor valamit be kell szerezni egy kicsit mérges szoktam lenni, hogy nem egy nagy városban lakunk, és egy családi kirándulást kell rászervezni hétvégén a beszerző körútra.
Na de minden reggel ezt a kilátást látjuk (amikor nem hajnalban indulunk sötétben), ezt a melengető látványt visszük tarisznyánkban. Sosem volt a látvány ugyanolyan, mindig más képét mutatja a vidék. Még a nap járásából is látjuk az évszakok változását, hogy hol bukik alá este.
Ide születtek a gyerekek évekkel ezelőtt, itt barangoltunk sokat együtt míg itthon voltam velük. Nincs kerítés minden a miénk. A kutyák pedig pontosan tudják hol vannak a kert határai és azt szigorúan védik. Azért portyázni el-elmennek.
Jó ide hazatérni.
A Tóti és a Gulács

Csobánc

2011. január 11., kedd

Élni kell

Élni kell és túl kell élni a hétköznapokat úgy, hogy meg is éljük őket. Ez már hetek óta igen nehéz. Látom a devecseri házunk dolgait szerteszét a lakásban dobozokban, nincs rendszer nincs szabály csak sodródás van. Nem foglalkozni a zsúfoltsággal a gyerekek által dobozokból előszedett (és nem hiányzott) dolgokkal nehéz. Fenntartani számukra a stabil "nem történt semmi fontos" látszatot szintén az.
És az út végén pislákol a remény, hogy más lesz, jobb lesz ami még éltet és előrevisz és tartást ad. Függeni valakiktől, akik talán beköltöznek eddigi otthonunkba. Lassan őrölnek a kerekek. Nem szabad foglalkozni ezzel. Várni sem kell. Nem szabad. Csak sodródni. Nincsen A vagy B terv, mert nem lehetne kibírni a nyomást a sok "ha" miatt.
Így sodródunk, fogjuk egymás kezét és köszönjük jól vagyunk.

2011. január 10., hétfő

waldorf baba készítés 3.

A kötöző fonal lehúzása a fejtető és tarkó tájékról az áll alá.(Én egy vastag horgolótűvel szoktam a fonal alá nyúlni,és ide oda mozgatva húzom lefelé a fonalat a nyak irányába. inkább lassan húzzuk de határozottan. A húzás erejéről annyit, hogy hétvégén eltörtem egy 6-os műanyag horgolótűt munka közben. Már pótoltam egy fémmel:))

A baba készítésénél nagyon fontos, hogy ne kössünk kompromisszumokat, mert a végeredmény nem olyan lesz amire vágytunk, vagy nem marad sokáig formás. Az egyik fontos dolog, hogy a kötöző fonalunk olyan erős legyen, hogy ne tudjuk kézzel elszakítani. Ha szakadós fonalat használunk, akkor előfordulhat, hogy használat közben enged el a kötözés, és elveszti arca formáját a babánk. A függőleges fonalat úgy kössük meg, hogy először válasszuk ki a fejnek azt az oldalát, amelyik legjobban tetszik és ehhez viszonyítva kössük meg a fonalat.
A képen látható baba fejének fonalait más színű fonallal varrtam, hogy látszódjon a varrás.
Ígérem, hogy legközelebb néhány szükséges dolog beszerzési helyéről is írok azoknak, akik nem tudták eddig még beszerezni a babavarrás kellékeit.

2011. január 9., vasárnap

Újabb baba készült

Elkészült hát a legújabb baba. Nem volt kedvem kabátot varrni neki, hiszen ma olyan gyönyörű tavaszias idő volt. A színei azonban még nem túl tavaszt idézőek. Tehát ez egy egyveleg lett. Aki még a télnél tart, annak sötét tónusú a ruha színe, aki már érzi (szeretné) a tavaszt annak pedig a baba könnyed ruházatát ajánlom figyelmébe.

A babákat leányzóm mindig dédelgeti egy kicsit mikor elkészülnek. Így könnyebben el is engedi, ha egy ici-pici időre sajátjaként szeretgetheti őket.( A sapka nélküli a sajátja.)