Élni kell és túl kell élni a hétköznapokat úgy, hogy meg is éljük őket. Ez már hetek óta igen nehéz. Látom a devecseri házunk dolgait szerteszét a lakásban dobozokban, nincs rendszer nincs szabály csak sodródás van. Nem foglalkozni a zsúfoltsággal a gyerekek által dobozokból előszedett (és nem hiányzott) dolgokkal nehéz. Fenntartani számukra a stabil "nem történt semmi fontos" látszatot szintén az.
És az út végén pislákol a remény, hogy más lesz, jobb lesz ami még éltet és előrevisz és tartást ad. Függeni valakiktől, akik talán beköltöznek eddigi otthonunkba. Lassan őrölnek a kerekek. Nem szabad foglalkozni ezzel. Várni sem kell. Nem szabad. Csak sodródni. Nincsen A vagy B terv, mert nem lehetne kibírni a nyomást a sok "ha" miatt.
Így sodródunk, fogjuk egymás kezét és köszönjük jól vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése