Ráérősen kiköltöztünk a kertbe teázni.
Mikor sötétedett lehetett gyertyát gyújtani a virágok között. Valami nagy nagy nyugalmat tud egy ilyen este sugározni.
Aztán a gyertyával lehet máshol is világítani... Ez nem nekem jutott eszembe. Volt kabátra és kézre csöppenése a viasznak, de előtte az olvadáspontokról tartottam beszámolót. ( na jó, kántáltam folyamatosan, hogy ha kézre cseppen, akkor sincs baj, mert nem annyira forró). Mondom ezt én, akinek jó kis elszarusodott bőre van a kezén szemben a pihe puha kezekkel, amivel a csimotáim rendelkeznek.
Tényleg milyen érdekes, hogy a levest is forrónak titulálják akkor, amikor apával mi már lelkesen tudjuk kanalazni...
Vastagszik a bőr, vagy tompulnak az érzékek?:)
Waldorf iskolánkban ma volt az évszak ünnep.
Nem tudom más gyerekek mennyit mesélnek otthon, de az én Kabócám szinte semmit. Így ilyenkor utolérem azokat akik naprakészek csemetéjükkel kapcsolatban.
Nagyon szép volt a műsor.
Illetve az a része amit láttam... Még szerencse, hogy az elsősök voltak az elsők...
Mert az én türelmesnek nem mondható kicsi fiam is velünk tartott.
Viszont az én vad "kis csikó" lányom az iskola kezdete óta sokat szelídült és kezesedett. Amolyan igazi kislány lett. Tud kedves lenni, elnézést kérni ha hibázott, és türelmesebb is. Tényleg olyan, amilyennek ezen a képen látszik:
Utóiratként még annyit, hogy nem tudom másoknál ez hogyan működik, de mi pánikszerű szervezésben jók vagyunk. Azért csak ebben, mert ezt az évszak ünnepet is ma reggel 8 órakor a tanítótól tudta meg apa. Felhívott, hogy délután jelenésem lenne az ünnepélyen. A kisebbik magzatunkat is nekem kell összeszedni, így ha lehet őt is vigyem...
Ja, és kell szép ruha is. Mert mostanában a praktikum győzött, miután minden nap kis disznókat megszégyenítő kosz mennyiséggel jön haza leányzóm.
Szóval szép ruha nincs. Illetve nem volt... 8-tól délig megvarrtam egy ruhát, összeszedtem Vincét, próbáltam tisztességesen felöltözni én is ( mostanában úgy nézek ki, mint akire futtába dobálták a ruhákat. A család többi része persze teljesen korrektül fel van öltözve:), majd indulás Nemesvámosra, az iskolába. A reggel otthagyott gyerekülést berámoltam a kocsiba még a műsor előtt szerencsémre, merthogy mi nem vártuk meg a végét... Így az iskola zárva volt, a csizma, a kabát, táska bennt maradt. Mert leánykám váltó cipőben és esőkabátban indult a műv. házba. Hogy miért esőkabát? Mert esett. végül is mit mondhatnék. Miért váltó cipő? Nem tudja. Így jár az az anya, aki nem tanítja időben önállóságra csemetéjét.
Holnap pót kabát és hócsizma lesz. Ez van.
ÉS EZ EGY ÁTLAGOS NAP VOLT!
