Ráérősen kiköltöztünk a kertbe teázni.
Mikor sötétedett lehetett gyertyát gyújtani a virágok között. Valami nagy nagy nyugalmat tud egy ilyen este sugározni.
Aztán a gyertyával lehet máshol is világítani... Ez nem nekem jutott eszembe. Volt kabátra és kézre csöppenése a viasznak, de előtte az olvadáspontokról tartottam beszámolót. ( na jó, kántáltam folyamatosan, hogy ha kézre cseppen, akkor sincs baj, mert nem annyira forró). Mondom ezt én, akinek jó kis elszarusodott bőre van a kezén szemben a pihe puha kezekkel, amivel a csimotáim rendelkeznek.
Tényleg milyen érdekes, hogy a levest is forrónak titulálják akkor, amikor apával mi már lelkesen tudjuk kanalazni...
Vastagszik a bőr, vagy tompulnak az érzékek?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése