Nem tudom honnan van ez a vonzalom...
Szeretem mikor egyedül állnak a mezőn, árnyékot adva az arra járónak. Jó elgondolkodni azon, kik pihenhettek tegnap vagy évekkel ezelőtt alattuk. Ugyanilyen vonzódást érzek a régi bútorok iránt is. Mikor szétszedem, újítom őket és előkerül egy darabka szövet valamelyik résből, szeretek találgatni kié lehetett mielőtt rongy darabkaként felhasználták. Így egy picit talán általunk, érintéseink által tovább élnek. Azt is szoktam mondani, hogy mesélnek a tárgyak, fák. Irtó jó játék, hiszen meséket, történeteket lehet így kitalálni.
Ez a fa tavaly költözött hozzánk markológép és traktor segítségével. Már akkor is ekkora volt, de ha egyszer szép a virágzó birs...
Ez pedig az én dédelgetett kedves képem, amit már évek óta őrzök. Lehet, hogy a fák néha továbbállnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése