Újra itt

Jelenleg ő az egyik kedvenc waldorf babám

A júniusi lassítás azért nem sikerült ilyen tökéletesre...
Jött a nyár, s ráadásul munkahelyemen is hajtás van ilyenkor. Mire feleszméltem már ősz lett, s kezdődött az óvoda csemetéimnek.
Kezdtünk volna beburkolózni a már fűtött házacskánkba, mikor megtörtént városunkban az iszap katasztrófa. Igen a munkám miatt sajna Devecser városában laktunk közel két évig, míg meg nem történt a katasztrófa.

Jelenleg a Csobánc - hegyen élünk kicsi családommal. Imádom ezt a helyet! Egyedül vagyunk a hegyoldalban, néha szőlészkedők ugyan járnak erre, de a hegy mégis a miénk!
Legalábbis mi így tudjuk érezni, és ez nagyon jó.


Manócska waldorf babám. Bodza lett a neve, s nagyon várja, hogy megszülessen kis gazdája decemberben.


Minden reggel óvodába menet az őzikéket köszöntjük mikor megyünk le a hegyről. ( Pont egy öreg lucernás mellett visz az utunk, és hát az őzikék nagyon szeretik a lucernát. Ez sokat segít abban, hogy összetalálkozzunk velük:))
Mikor visszatértünk ide a Csobáncra kézimunkázással próbáltam elterelni a figyelmemet mindennapi bejárásunkról, felborult életünkről. Majd annyira belefeledkeztem a kézimunkába, hogy ma már nem tudom a mindennapjaimat elképzelni nélküle.
Ez a kézimunka pedig a waldorf baba varrás lett leányzóm nagy örömére. Családom minden tagja bátorított, hogy ezeket a babákat és ötleteket meg kell mutatni másoknak is, hátha szeretnének hasonló babákat más kislányok és kislányos anyukák is. Így kerültem a Meska oldalára, és nagyon örülök annak, hogy örömet tudok szerezni azoknak, akik esetleg elképzelték magukban milyen babát szeretnének és ez hasonlít egy picikét azokhoz a babácskákhoz amit készítek.
Köszönöm mindnyájatoknak a lelkesedést, ami nélkül alkotni nem lehetne!