2011. január 4., kedd

Vannak tárgyak...

amikhez az ember ragaszkodik, amelyek segítenek a múltba néző optikánk élesítésében, kapaszkodót adnak, visszarepítenek oda ahonnan származnak.
Nekem rengeteg ilyen tárgyam van, de sajnos ritkán kerülnek a kezembe. Most, hogy költözünk szinte mindegyikhez volt szerencsém a fél pár fülbevalótól a régi külföldi radírokig. Érdekes, hogy ma már szinte ennél szebb, jobb dolgok is kaphatók de nekem ezek még mindig ugyanúgy különlegesek.
És vannak a bögrék, amiket ha én vásárolom (általában én), először egyszerűen csak használati tárgyak, de később tartalommal telnek meg. Talán azért a bögrék, mert melléjük le lehet ülni, meg lehet feledkezni a minket körülvevő dolgokról és egyszerűen csak kevergetni a belevalót. Valahogy ez a többi régi tárggyal nehezebb ( itt nem a tinikori haspólóra gondoltam:))
Íme itt a bögrék bögréje, barátosném szerint "tabu bögre" mert a kollégiumi mosogatásnál is egyedi bánásmódban részesült. (És a mosogatásban mindenki sorra került...) Ez a bögre még a nagymamámé volt, végig éjszakázta velem a vizsgaidőszakokat teával a pocakjában. Jelenleg nyugdíjas éveit tölti a polc hátulján, mivel a gyermekeim a magaslati helyekről azt gondolják, hogy direkt azért rakjuk magasra, hogy felmásszanak rájuk. Ha már nagyobbak lesznek, akkor a bögre is visszatér, de lehet, hogy más kezét melengeti majd a belé töltött teával egy vizsgaidőszakos éjszakán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése