Írtam már Devecserről régebben.
Azok közé tartoztunk, akiknek pislákolt valami kis remény, hogy el tudjuk adni a házunkat.
Jelentem megszabadultunk ettől a tehertől, a ház már másé.
A gyerekek nehezen akarják megérteni, de egyenlőre kielégíti őket az a válasz, hogy ami ott maradt azok csak falak. Amivel pedig megtöltöttük, az velünk eljött onnan és szép emlék marad.
Az egészségügyi kockázat nem annyira hatja meg őket, de tudnak arról is.
Párom azt mondta a múltkor, hogy vegyünk lottót.. Mondtam neki, hogy felesleges és ne nagyobb szerencsére ácsingózzunk mint ami van, hanem örüljünk annak a szerencsének, ami akkor szegődött hozzánk mikor túladtunk a házon:)
Szívből kívánom mindenkinek aki elvágyik onnan, hogy teljesüljön a vágya. Rajtunk kívül álló okból benne maradni egy helyzetbe (egy ilyenbe) borzalmas dolog, amolyan" lakunk valahol de nem jó ott" érzés. Brrrrrrr.
Így a lottó vásárlás elhalasztva:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése