Ébredés

Péntek reggel a kutyák veszett csaholására ébredtünk. Illetve órára (4:50!!), de közvetlen utána már tudatosult is bennünk, hogy a kutyák valamit nagyon ugatnak. Nem az az idegen közeledtére felhangzó ugatás volt, inkább amolyan bosszankodós ugatás (ha van ilyen kutyáéknál).
Felderítettük a terepet és egy sünit találtunk a kertben. A kutyák nem bántották, de nagyon meg volt ijedve, mert még fél óra múlva is ott gömbölyödött (kutyákat bezártuk).
A gyerekeket reggelente (5:30) alig lehet kirobbantani az ágyból (érthető:), könyörögve kell öltöztetni őket a sünmentes napokon. De ez más volt.
Először azt mondták félig ébren, félig álmosan, hogy nincs is sehol süni, csak próbálkozunk gyorsítani a reggeli folyamatot. (Nem szoktuk így)
Mikor végre elhitték nagyon gyorsan elkészültek, így a reggeli monológ anya részéről (amelyben szerepel az "anya elkésik"-től "anyát kirúgják"-on át egész a "nem tudunk a boltban finomságot venni"-ig minden) elmaradhatott.
Kiszaladtak és megnéztük közelről is a jószágot. Nem dugta ki az orrát, így elindultunk oviba.
Este a kutyák ismét jeleztek és meg is találtuk sünbarátunkat újra. Egy gyomos területen akadtunk rá. Köré ültünk, és csendben (illetve csendben folyamatosan mondtam, hogy így nem fogja kidugni az orrát, valamint azt, hogyha kidugja akkor lehetőleg ne hozzuk infarktus közeli állapotba azzal, hogy nekiállunk kiabálni) vártuk a fejleményeket. Így ültünk kb fél órát és nem történt semmi. Aztán később sem. Nagyon félős volt.
Meg is beszéltük, hogy ez biztos nem az Aladár nevű süni aki egyszer nálunk lakott (négy hónap!!!) három éve télen.
Szeretjük ezt a sztorit nagyon. Bár nem volt fenékig öröm az együttélés.
Januárban egy enyhe napon találtam a ház mellett. Gyors telefon az álattani tanszékre mit kell ilyenkor csinálni. Azt a választ kaptam, hogy már nem tud vissza aludni, ezért egy viszonylag meleg helyen kell megvárnia a tavaszt. Hogy éreztessem a helyzet komolyságát elmondanám, hogy nincs egy darab melléképületünk sem. Így maradt a fürdőszoba...mert ugye kitenni a zord télbe nem lehet (a párom szerint ki kellett volna, mert biztos visszaalszik)...
Így Aladár velünk élt 4 hónapon át.. Mit is mondhatnék..nem volt leányálom. Sok mindent megtudtunk a sünökről. Többek között azt, hogy nem túl tiszta állatok (enyhe voltam). Nappal egy nagyobb lavórban aludt és minden éjjel kimászott. Ez még nem olyan nagy baj, de mindenhova oda is piszkított, majd a saját piszkát szerteszét hordta a fürdőszobában.
Az éjszakai mosdó látogatásunk pedig úgy nézett ki, hogy kijövetelkor a már este odakészített felmosóvödörből felmosó kicsavar és kiemel, papucstalp megtöröl, felmosó vissza a vödörbe és irány vissza aludni. Reggeli fürdőszoba áztatás, fertőtlenítés minden reggel.
 Ő volt Sün Aladár akit mindezek ellenére nagyon szerettünk és tavasszal elbúcsúztunk tőle és elengedtük.