Nagy utazás

Hát eljött a pillanat, mikor a gyerekek szülő és testvér nélkül elmennek a nagymamához messze. Vince fiam minden ragaszkodását félretéve úgy döntött elmegy a nagymamához. Annyit mondott, hogy "sokáig leszek". Büszke vagyok rá nagyon. Rá és magamra. Arra, hogy örömmel és büszkeséggel engedtem el, és arra, hogy érzi mindig ott vagyunk háttérországnak.

Ja, és azt nem mondtam, hogy Vince áprilisban lesz öt éves...:)

Kamilla itthon maradt. Kiélvezi, hogy két szülőre csak ő maradt itthon.

Marad a tavasz

Most, hogy rengeteg időm van nekiálltam egy 40 cm-es babának. Mivel nem el-elcsípem az időt mástól elég jól haladtam vele és mégis kényelmes volt a tempó.
Tetszik nekem ez a hímzés dolog, használom is díszítésre ahol tudom. A ma elkészült babának is hímeztem a ruhájára és az ingére is.
Most pedig jöjjenek a képek:

Apró sárga virágok a kék vásznon. Talán boglárka virágok...
Megtalálható a MESKÁN

Egy szőke kislányt hímeztem az ingecskére...

Ilyen is van

Kevés jobb érzés van annál, mint mikor az ember hátradől és gyönyörködik az elvégzett munkában. Viszont rossz érzés annál több...Mikor az ember befejezi a munkát, hátradől, gyönyörködik és rájön, hogy a baba fejét fordítva varrta a testhez:)

Szabadság

Évente kétszer két hétre adatik meg nekem, hogy úgy érezzem nincs munkahely, munka, mások által elvárt dolgok. Mégis megvan az újrakezdés lehetősége ami naggyon megnyugtató tud ám lenni. Szóval teljes a szabadság, lehet kézimunkázni!
Ígérem hamarosan töltök fel újabb babát. És egy kicsit elcsábultam. Most rövidebb hajú babát készítek majd. Fő a változatosság :)

Szomorú

Hétvégén nagylányommal sétálni indultunk. Felfedeztünk pár száz méterre tőlünk egy zsidó temetőt, ahol a két világháború közti időszakban temetkeztek. A temető egy pici erdő közepén bújik meg. Valaki(k) nyilván ápolják, mert könnyen megközelíthető.
Ahogy azon a szombati napsütötte délelőttön besétáltunk ebbe a pici erdőbe -ami egy országút szélén húzódik-fékcsikorgást és tompa puffanást hallottunk. Pár másodperc múlva egy őz szaladt el előttünk. Reméltük, hogy a fékcsikorgás is miatta volt...Bizonytalanság és bizonyosság között hezitáltunk. Győzött a bizonyosság utáni vágy. Bár ne... Egy másik volt... Még élt... nem tudom mi lett vele. nem kell a bizonyosság. Kell az a pici bizonytalan.
Valószínű mi ugrasztottuk ki az erdőből. Keresem a kibúvót. Remélek.

>

Kapunk-adunk

Mindig nagyon örülök a tavaszi időnek ilyentájt. Sajnos az elmúlt években szinte napra pontosan annyit csúszott az igazi és végleges tavasz érkezése, mint amennyit előlegbe kaptunk belőle februárban. De mégis jó, mégis köszönjük, hiszen márciusban azt a pici hideget már fél lábon is ki lehet bírni!
Mindenkinek csodás napot kívánok ezzel a kis virággal!